Fordulatokkal teli élet...

Miközben magamban motyogtam össze pakoltam a holmijaim,amit széjjel dobáltam a telefon miatt. Kimentem a fülkéből és megmosogattam az arcom,majd felnéztem a tükörbe. Elkezdtem igazgatni a hajam és próbáltam valamit kezdeni az elkenődött szemfestékkel. Ennyi sminkelést még én is bevállalok. Ezek után elterveztem,hogy próbálom leplezni magam... Nem akarok ezen rágódni,vagy épp erről beszélgetni velük! Hagyjon mindenki békén a múlthéttel és a mai nappal! Igen... Ez így a legpontosabb... Lassan,de biztosan megindultam az ajtó felé és kinyitottam az ajtót. Körbenéztem,viszont még mindig sehol senki...Ezt gondoltam!
-Szia!~köszönt kedvesen.
-Whaa...Ken? Mi az? Mi történt?!~néztem hátra riadtan.
-Mi ez a fej? Úgy nézel ki,mint aki rémet látott... Oké,hogy kómás vagyok,de csak nem nézek annyira szarul!~nézett rám furán.
-Nem erről van szó...Hehe...
-Akkor? Mi a baj?
-Semmi...Semmi,de tényleg!~mentegetőztem.
-Okééé... Nagyon bizarr vagy!~hajolt hozzám jobban.
-Jól vagyok! Nincs semmi gond!
-Biztos?~fogta meg a homlokom.

Egyből elvörösödtem és szerencsétlent lefejeltem. A földre is ült. Szegényt teljesen kiütöttem,de ezt mind látta Nathaniel és Armin.
-Itt mi a fene folyik?~kérdezte Armin.
-Hát őőő...
-Miért fejelted le Ken-t?~nézett Nathaniel a földön ülő Ken-re.
-Izé..Véletlen volt!~próbálta kimagyarázni a helyzetet.
Látta rajtam,hogy nem vagyok passzban,főleg ezek után! Nem akart nekem még nagyobb kellemetlenséget. Remélem nem kapott,azért agyrázkódást!
-Értem... Azt hiszem én megyek megkeresni Alexy-t.~ezzel elment.
-Ne haragudj!~nyújtottam a kezem Kentin-nek.
-Nincs semmi baj! Elhiszem,ha zavarba jöttél.~mosolyodott el és fogta meg a kezem.
-Zavarba jöttél? Mi a fene folyik itt?~tekingetett ránk a Szőke enyhén dühösen.
-Semmi! Félreérted az egészet! Épp arról beszélünk!~válaszoltam neki erőltetett mosoly kíséretében.
-Mindegy is... Vigyázz a fiúkkal! Csak bennem bízhatsz!~húzott magához a Szöszi.
-Huh? Ezt most vegyem szemrehányásnak DÖK elnököcske?!~kérdezte kihívóan Ken.
-Annak veszed,aminek akarod... Én voltam ott,akkor és meg is védtem... Ha kell tőled is megvédem bármikor!
-Nathaniel...Elég!~távolodtam tőle.
-Mi a francról beszélsz? Be vagy szívva Szöszke?~Ken is kezdett már dühös lenni.
-Majd Angel elmondja,ha akarja... Sziasztok!~köszönt el enyhén flegmán.
-Angel,mi baja van neki?
-Ha én azt tudnám!~vakargattam a fejem.
Ez volt életem egyik legkellemetlenebb pillanata. Egyre jobb lesz ez a nap! Egészen a csengőszóig Ken-nel lógtam. Vele beszélgettem és szórakoztam,majd becsatlakozott Alexy és Armin is. Ahogy tudtam már adtam is oda a felsőt... Majd megpillantottam a kék hajú cuki fiú arcát... Komolyan mondom megzabálom! Istenem.. Annyira édes mikor elpirul... Nem ez a típus vagyok,de Alexy kihozza belőlem! A napfolyamán Nathaniel-től kicsit tartottam... Eléggé más volt reggel... Rossz ez a nap úgy,ahogy van és nem hiányzik még ez is! Mondjuk nem is tudtam vele annyira találkozgatni,mert mindig elment ügyködni valamit a DÖK-ös terembe...Így én sem zavartam őt. A szünetek nagy részét a fiúkkal töltöttem meg a csajokkal...Iris-szel és Melody-val. Jól elvoltunk..Sokat nevetgéltünk. Kezdtem megfelejtkezni a múltheti és a reggeli eseményről. Nekem ez bőven elég!

Ám egyik szünetben ismét kettesben maradtam Ken-nel. Egyszer csak azt vettem észre,hogy ráncigál ki az udvarra... Hát ebbe meg mi ütött...? Majd egy nagy fánál álltunk meg... Hatalmas volt és minket eltakart... Kezdek félni!
-Miért hoztál ide?~kérdeztem félve.
-Segítened kell!~mondta pánikba esve.
-Segíteni? De mégis miben?
-Fiúról van szó és...~pirult el egy kicsit.
-Mi van?! Te homo--...
-NEM! Úristen,nem!~tette a számra a kezét.
-Oké...Nyugi van!~sóhajtottam.
-Nos...Valószínűleg a másik fél az...De... Ajh...
-Másik fél? Ismerem?
-Ismered..Ez nem kifejezés!
-Ohh...Várjunk csak...
-Leesett?~fogta a fejét.
-Azt hiszem...
-Mit csináljak vele? Kiakaszt,amikor bámul meg cukkol...Sorolhatnám!~vakargatta a fejét.
-Hívd el!
-Mi van?! Nem megyek el vele randizni!
-Kimondta,hogy ez egy randi! Csak beszéld meg vele...Ennyi!
-Beszéljem meg? És mégis,hogy tálaljam? Meg hol? Istenem... Mennyivel jobban örülnék,ha egy csajról lenne szó!
-Ne dramatizáld túl! Elmentek valahova... Park,mozi öhm...Kávézó?
-Ez csak nekem tűnik randinak?~nézett rám furán.
-Most ezek jutottak az eszembe,viszont beszélek is vele,csakhogy végre megnyugodj!
-Kösz! Megpróbálom,akkor ezt!
-Amúgy miért pont tőlem kérsz tanácsot?
-Mert jó kis pletyka lenne belőle és pluszba te nem nevetsz ki! Benned megbízom!
Hát ilyet sem kérdeznek mindennap! Egy kicsit bevallom sokkot kaptam. Miután megtörtént ez az értelmes beszélgetés egyenesen mentünk a tornaterem felé. Épphogy odaértünk már be is csengettek és én mentem is a női öltözőbe... Átöltöztem és közben hallgattam Amber kornyikálását... Miért mindig velük van tesi?! Eszem megáll! Majd elkészültem és be kellett menni a tornaterembe... De jó,hogy csinálják a pályát! Utálok bent lenni,mert nem tudok elszökni vagy megbújni... Nem akarok tesizni! Megcsináltam ami nagyon muszáj volt és leültem a padra pontosan Alexy mellé.
-Végre van lelki társam!~mosolyodott el.
-Hát igen...Én sem vagyok sportember!~viszonoztam a mosolyt.
-Marhaságnak tartom... Utálom a tesit! Az izzadtság és a bűz!~mondta enyhén undorodva.
-Izé...Akarok valamit mondani...
-Hm? Mondjad csak... Úgy is van ennél jobb téma!~vigyorgott erősen.
-Tudod Ken beszélni szeretne veled...
-Ohh... Gondolom észrevette!~takarta el az arcát.
-Mondhatni..
-Amúgy tényleg gondban vagyok...
-Már te is?
-Tudod aznap,amikor veled voltam...
-Igen?
-Beindultam rád!
-Ért-... Mi van?!
-Istenem... Lehet a lányokra is bukom!~fogta a fejét.
-Jó...~fordítottam el a fejem zavaromban.
Még beszélgettünk egy darabig erről és kezdett lehiggadni... Majd azzal jött,hogy a fiússágom miatt volt az egész... Nekem ez tényleg sok(k) és ezt már sokadszor mondom! Hála az égnek ez az óra is elment és a tanító bácsi végre belefújt abba a nyamvadt sípba! Természetesen engem szívatott meg... Nekem kell bevinni az összes cuccot a szertárba,mert nem csináltam semmit sem! Zsír... Felvettem pár labdát és irányomat egyből a célhoz vettem. Benyitottam a szertárba és olyan kép fogadott,amihez egy egész élet is kevés lenne felfogni...

Megpillantottam Amber-t és Castiel-t miközben csókolóznak. Most velem van a baj? Mi történik körülöttem?