-Felejtsd el az egészet...Vagyis a csókot. Csak már nem bírtam tovább! Mindent meg fogok tenni,hogy ne csalódj bennem és ne haragudj,hogy valamilyen szinten elkezdtelek fenyegetni ezzel a barátság dologgal... Hogy szakadjon meg a kapcsolatunk... Jobban belegondolva nekem sem mennem és főleg most kell a legjobban melletted állnom,nem?~mosolyodott el és pirult el.
-De...Akkor barátok maradunk?
-Igen,viszont megpróbálom megszerettetni magam veled! El fogom érni,hogy az enyém legyél!~még jobban elvörösödött.
-Jó! Én is elgondolkozom veled kapcsolatban erről a dologról... Csak,hogy tud...Én őszinte leszek és nem fogok neked hazudni!~virult ki az én arcom is.
-Ennek örülök! Nos...Én azt hiszem megyek... Potyára küldött ki Amber az állomásra!~mondta lehangolóan,mégis dühösen.
-Amber? Tényleg...Miért is voltál?
-Állítólag valami sálat elhagyott és nézzem meg,hátha az állomáson van a portán,de sehol semmi... A legröhejesebb,hogy még a szívemre is kötötte,hogy csak azzal menjek haza... Hát nem jött össze...! Mindegy is...Lehet csak kitolásból csinálta ezt velem...!-Mégis miért hallgatsz ennyire rá?
-Mert a húgom...És mégis csak szeretem,még ha ilyen is velem meg másokkal...
-Szerintem a csicskásának tart!
-Ezt a beszélgetést most hagyjuk abba!~nézett rám mérgesen és jelentette ki lehangolóan.
-Ne haragudj...Nem akartalak megbántani...!~hajtottam le a fejem.
-Nincs semmi baj! Akkor most már tényleg megyek...! Szia...~simogatta meg a fejem és fordult el tőlem,majd indult el.
-Szia...Hétfőn találkozunk a suliba!~kiabáltam utána.
Ezután még intett egyet és el is ment. Ez fura... Amber sálját kezdi el keresni? Ő mióta utazik vonattal? Nem értem... Az sem miért alázkodik meg neki Nathaniel... Mondjuk annyira az ő kapcsolatukról nem tudok túl sok mindent... Nem tudom miért romlott meg köztük ez a kapocs,ahogy az sem mikor történt ez... Lehet meg kéne valahonnan tudni! Ajh... Benyitottam a házba és megpillantottam a gyerekeket és a nénikém az ablakon kukucskálni...Pont ott,ahol... Elvörösödtem,mint a paradicsom... Majd hirtelen felém fordultak és jöttek a mentegetőzések...
-Ti...Komolyan leskelődtetek utánam?~kérdeztem mérgesen.
-Nézd,Kicsim... A te életed az első!~nevetett fel erőltetetten.
-Valóban?~kezdtem kiakadni.
-Hehe...És együtt vagy vele?
-Lehet meg kellett volna próbálni!
-NEM...Nem őt szeretem és...és őszinte leszek vele...ENNYI!~ellenkeztem vele.
Erre felszaladtam a szobámba... Teljesen ki vagyok megint bukva... Nekem ez sok... Ennyire,hogy lehet valaki kíváncsi? Istenem... Több mindent tud róla a nénikém meg anyám,mint én magamról... Mindkettőnek olyan borzalmas természete van... Édesanyám is szintén zenél! Édesanyám... Tényleg vele mi lehet? Most biztos megutált ő is... Ültem le az ágyra és ismét visszatértek a gondolataim a családi problémákról... Egyszerűen nincs szükségem koloncra... Ezért nem kell nekem kapcsolat... Még...Még így is fáj,hogy nem volt képes eljönni a találkánkra azaz idióta! Fogtam meg a fejem és akaratlanul könnyeim megint eleredtek... Tényleg csak én lehetek ilyen szerencsétlen... Csak az én életem lehet dráma és szappanopera... A lányt kikosarazta szerelme,de mikor haza akart menni megjelent néhány rossz fiú,viszont ekkor jött a szőke herceg fehér lovon és legyőzte a csúnya gazfickókat...Majd megcsókolja a lányt és a főhősnő is belé szeret egy pillanat alatt... Happy End...! Na nálam ilyen nem lesz...Vagyis nem volt... Nem leszek tiniribi...! Ha egyszer Devil-t szeretem,akkor őt szeretem...! Akkor is,ha egy gyökér! Összekapartam megtört lelkem darabkáit és lefürödtem és korán lefeküdtem... Eszméletlenül fáradt voltam,hisz tegnap este semmit sem aludtam. Így is tettem és az álom hamar elnyomott... Nem is bántam... Ekkor még azt hittem... Sajnos ismét visszatértek félelmeim csak egy kicsit kiegészülve... Mégis csak visszavonom ezt a lelki sérüléses dolgot... Azt álmodtam,hogy egy fiú elől menekülök,aki nos... Olyanok voltak,mint akik rám támadtak... Én csak szaladtam és szaladtam... Próbáltam elmenekülni előle,de kiértem egy utcára,ahol kocsik száguldoztak,viszont piros volt nekik... Így átmehettem és kimentem az úttestre,viszont erre hirtelen átváltott zöldre a lámpa... Egyet pislogtam csak...Megpillantottam a legjobb barátnőm arcát az út másik oldalán... Valamit tátogott nekem... Épp,hogy letudtam olvasni a szájáról... Szembe fordultam az autókkal és az utolsó amit láttam az a fényesség volt... Ezután felültem az ágyamba és ismét a fejemhez kaptam... Csak ültem és néztem ki üres fejemből... Ekkor tudtam felfogni,mégis mit mondott... Azt mondta,hogy vigyázzak egy személlyel! Nem értettem... Ez most valami jel? A zaklatóra mondta? Nem tudom... Annyira ijesztő volt!
-Ugye fogsz még jönni hozzánk?~kérdezte húgi.
-Hát...őőő...
-Légy szíves,bátyó!~kérte akaratosan öcsi.
Majd megpillantott... Elpirult és csak ennyit mondott...
-A-Angel...Nem akarsz valami ruhát felvenni?~kérdezte.
-Huh?
-Igaz... Neked barátod van...!~mondta durcásan húgi.
-Nem a barátom!
Majd végig néztem magamon és én is zavarba jöttem.
-Izé...Ne nézz rám!~takargattam magam.
-Tessék!~dobta oda nekem.
-Ez mégis honnan van?~néztem rá lepetten.
-Nálam hagytad,te gyökér! Remélem nem vártad el,hogy kimossam,mert nem vagyok mosónő!~flegmázott velem.
-Én egy szóval sem mondtam!~kaptam fel magamra.
-Amúgy szexi volt a cicás pizsamád!~röhögött fel.
-Ne légy ennyire szemét!~néztem rá durcásan.
-Na itt is vagyok! Tessék... Vigyél majd Lysandre-nek is... Még egyszer köszönöm a segítséged!
-Igazán nincs mit! Én köszönöm...~köszönte meg illedelmesen.
-Castiel...!
-Igen? Valami problémád van?~kérdezte lenézően.
-Nem...Nincs...~inkább nem mondtam semmit sem.
-Sok sikert a kapcsolatodhoz Nathaniel-lel!~fordult el és indult el az ajtó felé.
A kölykök szomorúan felmentek a szobájukba... Én csak dermedten álltam..Honnan tudja,hogy Nathaniel-lel volt esetem...? Miért érzem azt,hogy neki ebben az egészben van valami beleszólása?! Én is vissza felmentem a szobámba és felöltöztem...Azt a felsőt akartam felvenni ismét,amit Castiel hozott... Egyszerűen nem ment... Magamhoz öleltem és hátradőltem az ágyon... Elkezdtem szimatolni a felsőt... Oldalra fordultam és még jobban magamhoz szorítottam... Olyan kellemes illata van,mint neki... Megnyugtat... Megint elaludtam,viszont most kellemes és nyugodt álom kísért végig... Nem sokáig pihentem...Az egész alig két óra volt. Ahogy kezdtem feleszmélni és felfogni,hogy mit művelek a felsőmmel egyből eldobtam magamtól... Felkeltem és vörös pofival ültem az ágyon. Miért csináltam ezt? Nem hiszem el ennyire befolyásol Devil...?! Annyira bennem van,hogy Ő az! Lehet rájött ki is vagyok valójában és direkt kosarazott ki? Mégis kinek kellene egy ilyen lány? Jó Nathaniel-nek... De vele hasonló vagyok.. Castiel meg olyan más!
Csak ez a vágyam lebegjen előttem,mégis amilyen magabiztossággal jelentettem ki most egy könnycsepp gördült le az arcomon... Hogy fogom én ezt megvalósítani egyedül? Képes leszek rá?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése