Sodor az ár...

Az eső egyre jobban rákezdett,ezért elmentem a plázába... Nem akartam így visszamenni a nénikémhez...Inkább itt ütöm el az időt amíg lenyugszom. A legnagyobb szerencsémre az eső csak nem akart abbamaradni és már egy-két órája csak a kirakatokat lesem. Ez valamilyen szinten leköti a figyelmem,de mégis így,hogy egyedül vagyok az agyam ugyanúgy jár! Kezdek megbolondulni... Csak én lehet ilyen szerencsétlen,hogy minden ennyire borzalmas? Hogy az életem egyenlő egy nullával? Még az is,aki látszólag szeret és mellettem van szépen lekoptatom... Vagy épp ellenkezőleg! Egy csődtömeg vagyok... Ahogy nézelődtem és közben haladtam belebotlottam szó szerint egy barátba....

-Angelina? Jaj...Istenem...Ne haragudj!~vette le a fejéről a fülhallgatót.
-A-Alexy? Miért nem vagy iskolába? Mostanában mindenki ellógja?~néztem rá kérdően a földről.
-Hát az úgy volt,hogy...Ja...Csak random ellógtam. Hihihi... Utálom a fizikát!~nevetett fel.
-Ohh...És mi járatban vagy erre?~közben felhúzott.
-Vásárolgatok. És te? Mondjuk,ahogy elnézlek te sírtál... Fiú van a dologban?
-Huh? NEM! Nincs semmilyen fiú sincs a dologban!~ráztam a fejem.
-Nekem bátran elmondhatod!~tette a kezét a vállamra.
-De tényleg nem fiúról van szó... Csak a család akaszt ki...Ennyi!
-Sajnálom...Nem tudtam! Te tényleg jóval másabb vagy,mint a többi lány!
-Most ezt bóknak vegyem?~röhögtem fel erőltetetten.
-Ahogy szeretnéd,Angelina!~fogta meg a kezem.
-I-Izé...Mégis mit csinálsz? Amúgy meg ne hívj így!
-Hát...Ha már veled találkoztam...Gondoltam shoppingolhatnánk!~mosolyodott el.
-Fura egy fiú vagy!~mosolyodtam el én is.
-Kikérem magamnak!~fordította el a fejét.
Egyik boltból a másikba mentünk. Lassan,de biztosan kikötöttünk egy ruhaboltban is. Amit ott leműveltünk az kegyetlen volt. Sokat nevettünk és igazából sok mindent elmondtam Alexy-nek,ami úgy mond lányos! Ennek ellenére nagyon jól válaszolt rá... Kicsi fura! Mondjuk állítólag biszexuális...Úristen! Milyen jó kis yaoi lehetne?! Whaaa.... Kivel lenne jó páros? Hm... De a perverz gondolatmenetem megzavarta...
-Minden oké? Teljesen el vagy vörösödve?~nézett rám aggódóan és fogta meg a homlokom.
-Pe-Persze...~még jobban elvörösödtem.
-Biztos? Nem vagy beteg?~erre megpuszilta a homlokom.
Teljesen bepánikoltam,ezért lefejeltem szegényt és utána fogtam a homlokom ő meg a földre került. Mindenki minket nézett és elmosolyodott rajtunk,ha nem nevettek. Ez annyira kellemetlen... Na jó.. Nem tudom hova tartozik.. Habár ,,normális'',hogy mindkét nemhez vonzódik így,nem? Hehehe...
-Úgy néz ki nincs semmi bajod...!~fogta a fejét.
-Tényleg ne haragudj! Csak..Izé...
-Tudom te normális vagy ilyen téren szóval zavarba jöttél! Bocsi...
Annyira aranyosan elmosolyodott... Szinte még a szeme is mosolygott... Istenem annyira cuki..Megzabálom! Ennyire édes fiút sosem láttam még! Whaaa.... Majd hirtelen kezdett leesni az utolsó mondat...
-Miért te nem voltál zavarban? Vagyis...Fiúk csak úgy nem puszilgatnak lányokat!
-Hát..Öhm...Gyere!
Megint megragadta a kezem és leültünk bent a plázában egy padra. Nagyon el volt vörösödve...
-Tudod...Izé...Khm...
-Mi az? Valami rosszat mondtam?
-Én inkább ,,olyan'' vagyok!
-Olyan? Vagyis akkor te nem biszexuális vagy?
-Shh...Igazándiból nem tudom!~hajtotta le a fejét,ami teljesen piros volt,mint a paradicsom.
-Várj...Akkor még te sem tudod?~néztem rá lepetten.
-Nem tudom na! Szerintem inkább amolyan vagyok!
Tényleg meg fogom zabálni...Olyan aranyos...És a pír az arcán....Már csak egy cuki macsek fül és farkinca kellene neki... Meg egy édes nyakörv és hozzá egy jó .... Ajh... Komolyan végem!

-Itt vagy?! Talán furcsának találsz?~fordította el a fejét szomorúan.
-Nem,dehogyis! Ez semmin sem változtat!
-Ennek örülök!~ölelt magához.
-Nem csak azt mondta a tesód,hogy...!
-Igen,tudom! Én mondtam neki,de én magam sem tudom,ezért inkább az arany közép út maradt!
-Ohh..Most már értem!~nevettem fel.
-Boldog vagyok,hogy nem ítélsz el! Más már valószínűleg lehurrogna emiatt...Olyan jó,hogy vannak ilyen barátaim is!
-Én is örülök,hogy van egy ilyen barátnő-...Vagyis barátom! Hehehe...~vakargattam a fejem.

Hirtelen megszólalt a telefonom...Most viszont nem hívtak,hanem a játék miatt jelzett ki. A netes fiú volt az. Elakartam olvasni,de ekkor Alexy kikapta a kezemből a telefont és ő olvasta el. A fenébe,hogy kicsi vagyok! Én csak ugráltam fel Alexy-hez,de semmi értelme nem volt már. Ahogy elolvasta az üzenetet teljesen bezsongott! Elkezdett a fiúról kérdezgetni és akaratom ellenére visszaráncigált a ruhaboltba,mert neki úgy jött le az egész az olvasottak alapján,hogy randizni megyek... Erre jobbnál-jobb megjegyzéseket tett az öltözködésemre...Hogy milyen fiús vagyok és nem vagyok nőies...Meg,hogy a mellemet jobban ki kell emelni annak ellenére,hogy deszka vagyok...És még sorolhatnám! Komolyan mondom a lelkembe taposott...Ezek után kezdtem azt bemesélni magamnak,hogy férfi vagyok... Sóhajtottam egyet és belementem... Így azt a pénzt amit a nénikém adott nem anyumnak ennivalóra költöttem el,hanem ruhára...Ki fog nyírni! Most már még nagyobb bűntudatom van! Nagyon jól szórakoztunk és megint kiment a  fejemből ez a sok gond! Teljesen feltöltődtem! Öt óra tájékban elindultunk a buszmegállóban,de mindketten megáztunk,mert egyikünknek sem volt esernyő. Csurom vizesek lettünk mindketten. A ruhánk teljesen a testünkre simult és minden kirajzolódott...MINDEN!
-I-Izé...Lehet,hogy ruha helyett esernyőt kellett volna venni!~mondta pirtultan.
-Lehet.~fordultam hozzá és mosolyodtam el.
-Nem is vagy te olyan deszka...~motyogta és közben a mellkasomat nézte.
-Mit mondtál? Nem értettem.
-Semmi-semmi!~fordította el a fejét,ami ismét teljesen vörös lett.
-Biztos?
Elkezdett valamit kotorni a táskájában. Nem értettem mit akar... Majd a kezembe nyomott egy felsőt.
-Ve-Vedd fel! Tu-Tudod...I-Izé...
Ekkor észrevettem,hogy a melltartóm átlátszik a vizes felsőmön...A csipkétől kezdve a pántig minden kilátszott... Alexy csak dadogott és mentegetőzött. Szó szerint takargatta vele a felsőtestem... Végül felvettem a felsőt,nehogy elájuljon nekem itt! Nem kell még valaki kórházba... Egy darabig álltunk a buszmegállóban,amíg meg nem jött az egyikünkké.. Alexy-é jött hamarább... Már éppen felakart szállni a buszra,de én visszarántottam! Az egyik lába a busz lépcsőfokán maradt a másik meg a földön helyezkedett el... Az arca velem szembe került és én megpusziltam majd csak annyit suttogtam neki,hogy...:
,,Köszönöm...Hálás vagyok neked!''
Ezzel a mondattal hagytam,hogy menjen és így szállt fel. Megpillantottam még egyszer-kétszer és lepetten fogta az arcát. Nagyon zavarba jöhetett... Nem ez volt a célom,de nem igazán tudom mással viszonozni...Csak egy puszi telik tőlem. Alexy busza után lassan jött az enyém is és haza is kerültem. Amilyen rossz volt ez a nap ahhoz képest egész jól végződött és a mai nap elhatároztam,hogy őszinte leszek a nénikémmel...Hogy mindent elmondok neki! Így is lett...Mivel az unokatestvéreim a barátaiknál vannak és állítólag ott is aludnak így nyugodtan beszélhetek vele... Most én kerestem nénikém társaságát és elmondtam neki mindent,ami a szívemet nyomta. Csodálkozva,de mégis dühösen nézett rám. Ahogy mondtam mindig éreztem a mellkasom körül azt a nagy nyomást,de végül nem sírtam. Amikor látta,hogy nem bírok beszélni csak megsimogatta a hátam és máris könnyebb volt. Örültem,hogy elmondhattam ezeket neki,viszont féltem ezzel felzaklattam őt,de már nem bírtam! Csak nem csináltam nagyobb bajt magamnak,mint ami van! Viszont tudtam,hogy a holnapi nap lesz a Nagynap...Végre találkozhatok vele és remélem nem fogok csalódni...! Így terelgettem a gondolataim és imádkoztam,hogy jó legyen! Majd holnap kiderül...