Darabokra tépett kép...

Lysandre is megállt és rám nézett. Értetlenkedve bámultam a földet...Legszívesebben elszaladnék... Nem is...Elmennék jó messzire! Ahogy felemeltem a fejem a fiú előttem volt.
-Meghátrálsz?~kérdezte.
-Huh?~néztem rá.
-Még mielőtt lépsz jól fontold meg!
-Tudom..
-Nem...Nem tudod... Nem vagy tisztába a helyzettel...! Döntsd el mi szívednek a legfontosabb... Én addig,amíg ezt nem tudod nem segíthetek neked!~fordult el tőlem és intet.
-Én...Én... Kedvelem őt!
-És?~tekintett vissza rám.
-Úgy hiszem,hogy utál...De...De én ezt nem akarom! Nem akarom elveszíteni!~kiabáltam utána.
-Utál...? Chh.... Nemhogy saját magaddal,de még az ő érzéseivel sem vagy tisztába! Nincs miről beszélnem veled... Viszlát...~intett egyet.

Ezzel ott is hagyott. Nem értettem a viselkedését...Most velem van a baj? Mi rosszat mondtam? Ha nem is szeret engem legalább barátok legyünk... Én már akkor is boldog lennék,ha minden ugyanolyan lenne,mint régen... Lehet semmi sem lesz ugyanolyan... Végül otthon kötöttem ki. Pont az ajtó előtt szólalt meg a telefon,hogy elment a gyerekekkel valamerre... A bácsikám meg dolgozik... Remek egyedül leszek! Felmentem a szobába és bejelentkeztem a közösségi oldalra...Mostanában kezdtem elhasználni,mert eddig nem volt nagyobb értelme,de most már vannak barátaim a valóságban is... Kevésbé vagyok antiszociális...Juhhé! Épp,hogy felléptem egyből rám írt Kentin...
-Cső,hogy van anyud? Tényleg Nat párja leszel?
-Neked is szia...Kösz a kérdést egész jól van... És mi ez a kérdés már...?!
-Csak kérdem... Mert eléggé megszívná...Mondjuk te is,ha nemet mondtál volna...
-Miről beszélsz?
-Hát van ez a táboros cucc vagy mi... Valami pályázatot nyert a suli és a tizenegyedik évfolyamból minden osztályból egy-egy embert választanak... Természetes,hogy az osztályfőnök őt választotta...
-Még mindig nem értelek...
-Nathaniel egyből azt mondta,hogy te leszel a párja... Szerdán már emiatt nagy felhajtás volt...
-Most ez komoly?
-Igen... Szval te fogod képviselni az osztályt a Szöszivel!
-Jó...Ez nekem kimaradt!
Erre nem számítottam... Volt bátorsága engem is jelölni erre a beleegyezésem nélkül csak azért,hogy velem legyen?! Ez durva... Miközben ezen agyaltam visszajelölgettem az embereket,akiket tényleg ismerek és valamilyen szinten a barátaim. Armin-t épphogy visszaigazoltam már írt is.
-Szia,hogy vagy? Ne haragudj,amiért nem kerestelek fel... Viszont így is hallottam,hogy Alexy-vel jól elvoltál.~írt egy mosolygós smiley-t.
-Szia... Eléggé összezavarodottan...Hát igen...Hehe...
-Jó inkább ebbe az összezavarodottságba nem megyek bele... Valami szerelmi ügy és én nem vagyok toppon... Ezt inkább beszéld meg az öcsémmel!
-Nem is akartalak ezzel fárasztani!
-Húh,megnyugodtam! Amúgy a felső...
-Igen...Tudom... Holnap visszaviszem neki!~írtam én is egy smiley-t.
Most,hogy jobban elgondolkozom én tehetségesen elvettem Alexy-től a felsőjét és Castiel-nél pedig otthagytam a sajátomat... Angel logika a magaslaton... Hogy lehetek ennyire szétszórt?! Majd ismét jelzett ez a vacak,de most rendesen megijedtem... Mi van ezekkel...?! Mindenki fent van itt?! Megnéztem az üzenetet és ez közös chat volt a csajokkal...
-Áhh...Végre Angel...Azt hittem sosem leszel fent!~írta Iris.
-Sziasztok...~köszöntem.
-Hello...~írt Melody.
-Mi a fene folyik itt?~kérdeztem.
-Már az is baj,hogy beszélni akarunk veled?~válaszolt DÖK társam.
-Nem...hehe...
-Olyan mázlista vagy amúgy!
-Mégis miért?
-Nathaniel lesz a párod! Nekem meg egy idióta!~írta Melody.
-Ohh...Te is mész? Ez megnyugtató..
-Én is megyek amúgy! Nem kell aggódnom azon,hogy csak Amber megy a lányok közül!~jelentette ki a Vörös.
-Tessék?! Amber megy? Ő és az anyatermészet?! Na ez csak egy vicc!~biggyesztettem mellé egy jókora nevetős smiley-t.
-Mondjuk a nagy szerelmével megy...Így megértem!~firkantotta Iris.
-Nagy szerelmével?~kérdezte Melody.
-Castiel! A fél suli erről beszélt és DÖK-ösként még ezt sem tudod?
Napi kiégés is meg volt! Beszélgettem még velük egy darabig,majd elköszöntem tőlük. Ahogy abbahagytam a csevegést hallottam,hogy megjöttek a többiek is. Leültünk megvacsoráztunk...

Elkészültem a lefekvéshez,majd próbálkoztam az elalvással,ami nem épp jött össze... Lysandre szavai jártak az eszembe... Nem tudtam kikapcsolni az agyam az akaratom ellenére... Így sikerült pandamacivá változnom... Most még az átlagnál is nagyobb karikák voltak a szemem körül. Felkeltem és rendbe tettem magam... Már indultam is volna neki az iskolánál olyan hét óra körül... Lehet még be se lehet menni... Nem bírok egyszerűen magammal... Nénikém is látta,hogy valami nem stimmel velem,de én nem mondtam most el semmit sem... Csak tereltem a témát. A reggelemet el is tervezte ő szépen és meg is kezdődött úgy... Elmentünk együtt bevásároltunk,majd elvitt a suliba olyan nyolc körül... Legalább eddig is el voltam. Betettem a lábam az iskolába és eléggé kihalt volt a terep... Szinte már ijesztő volt és én éreztem magam kellemetlenül... Csak a portás szólt,hogy menjek be egy terembe addig,amíg meg nem kezdődnek az órák. Benéztem a terembe és arra jutottam inkább ezt az opciót kihagyom...khm... Ezzel a tudattal kötöttem ki a nő mosdóban... Magamra zártam az ajtót és elővettem a telefonom. Akármennyire próbáltam megfogadni,hogy nem lépek fel arra a bugyuta játékra egyszerűen nem ment! Fel is léptem erre megpillantottam hogy online van az a sunyi szemétláda! Legszívesebben beoltanám a fenébe... Erre behívott chat-be. Mi a fene...?!
-Szia...Bocs a hétvégét... Nagyon eltoltam! Sajnálom...
-Szia... Nem direkt csináltad?
-NEM! Csak a szüleimmel volt gond..Megint...
-Oh... Nem tudtam... De legalább írhattál volna!
-Sajnos két veszekedés között eléggé gáz telefont nyomkodni,gyökszi hercegnő!
-És...? Nekem tudod milyen szarul esett?! NEM!
-Jól van na! Sajnálom...De tudod mit... Inkább személyesen kérek bocsánatot...~írt egy mosolygós fejet.
Mi van?! Személyesen? Várjunk csak... Castiel ide fog jönni és bocsánatot kér és végre minden happy lesz?! Vagyis erről a részről... Igen...Hihihi... Erre meghallom a régi telefonom csörgését... Mi a...?! Castiel honnan tudná ezt a számom? Kikotortam a zene hallgatós telefonomat a táskám aljából. Ahogy sikerült előszednem láttam,hogy ismeretlen szám az... Mégis ki lehet az? Elkezdett a kezem remegni... Lassan mégis óvatosan felvettem. Hirtelen a fülemhez emeltem és vártam,hogy kiszól bele...

,,Sajnálok Angel mindent! Ha minden igaz hamarosan találkozunk és mindent jóvá teszek!''

Ahogy meghallottam a hangját sírás jött rám... Lezuhantam a földre... Nem lehet igaz... Én a múlttól megakarok szabadulni... Erre... Egész végig...De ez képtelenség...! Vagy inkább lehetséges? Miért pont Ő? Akkor Devil,mégis kicsoda? Nem értek semmit sem... Most akkor egész végig a régi szerelmemmel beszélgettem?! Nem akartam hinni a fülemnek...  Abbahagytam a sírást és egyből visszaírtam neki.
-Ez képtelenség! Te nem lehetsz Ő!
-Huh? Pedig én vagyok Devil!
-Nem...Ez nem lehetséges... Másnak kell lenni..Vagyis...
-Nem rám számítottál,mi?
-Hogy is mondjam... Fura... Mégis honnan tudtad,hogy én vagyok az?
-Az elejétől fogva... Én ezt a karaktert,akkor kezdtem el használni,amikor itt hagytál és tudtam,hogy ezzel a vacakkal játszol és így!
-De...Én ezt nem értem...
-Majd személyesen elmondom neked! Nekem most mennem kell...Szia még beszélünk!
-Szia...

Ezzel elköszöntem tőle. Most mi van?! Castiel nem Devil...És Devil a volt szerelmem? De Castiel-lel annyi dolog egyezik,hogy Ő az... Már szinte fájt a sok hasonlóság az én netes szerelmemmel és amiket ő produkált... Egyre zavarosabb ez az egész történet!