-Sziasztok.~vigyorgott ránk Castiel.
-Csá.~köszönt ellenszenvesen Ken.
-Mit szeretnél?~kérdeztem tőle.
-Tudod te azt!~nézett rám utalgatóan.
-Nem...Nem tudom!~néztem rá furán.
-Ajh...Castiel mit akarsz tőle?~kérdezte tőle komolyan Ken.
-Nincs hozzá közöd!~mondta kihívóan.
-Oké,hogy nem szóltam bele ebbe a szövetséges marhaságba,de ne zaklasd Angel-t,ha nem muszáj... Szóval Pá!~megfogta a kezem és próbált elvinni onnét.
-Ken! Én komolyan beszélni akarok vele! Ne csináld ezt!
-Ca-Castiel...~elengedtem Ken kezét.
-Angel,mégis mit csinálsz?~nézett rám.
-Ne aggódj...! Nem lesz semmi baj! Nyugodtan menj haza.~mondtam nyugodtan Ken-nek.
-Gondolod?~aggódóan kérdezte a barátom.
-Igen...Na szia.~integettem neki.
-Szi-Szia...~elfordult tőlem meglepetten.
-Minek hoztál ide?~kérdeztem tőle és a kezembe nyomott egy sisakot.
-Mint látod szépen velem jössz!~mondta kihívóan és neki támaszkodott a motornak.
-Amúgy nem zavar,hogy ide csak tanárok parkolhatnak? Arról nem is beszélve,hogy valószínűleg nincs is jogosítványod! De ha ez nem elég...Mégis mit mondanék a szüleimnek?~ellenkeztem vele kiakadva.
-Ajh...Ne rinyálj már! Tudok vezetni és te majd hazudsz valamit!~magabiztosan állította.
-Jó...Én akkor sem megyek veled! Szia!~akartam elindulni.
-Várj!~fogta meg a kezem ismét.
-Mire? Ha csak ezt akartad,akkor tárgytalan.~mondtam lehangolóan.
-SZÁLLJ FEL A MOTORRA!
-NEM!
-SZÁLLJ FEL!
-NEM!
-SZÁLLJ MÁR FEL A NYOMORULT MOTORRA!
-NEM!
-Utolsó ajánlat...! Ha nem szállsz fel rá én komolyan mondom megerőszakollak abban a bokorba.~mutatott rá egy bokorra.
-Jó,veled megyek!~félve beleegyeztem.
Felültem a motorra Castiel háta mögé. Mégis mire készül? Mikor beindította a motort már,akkor teljes erőmből átöleltem. Rendesen féltem,hogy ez lesz az utolsó tett az életembe. Legtöbbször már az ájulás szélén voltam,mert annyira kellemetlen helyzet volt. A kanyaroknál meg szó szerint összecsináltam magam és majdnem elkezdtem vonyítani a kutyákkal az élen! Volt amikor éreztem,hogy meg fogta a kezem,hogy ne féljek. Ez használt is... Végül a legnagyobb örömömre megérkeztünk...Őőő...Hova is? Kinyitotta az ajtót és beráncigált,mert nem igazán akartam bemenni. Erre leesett,hogy ez az ő lakás... Úristen... Most vagyok először egy férfi lakásán... Ha lehet őt annak nevezni... De még ráadásul kettesben is...Szűz anyám... Itt fogok meghalni...Miért pont Castiel? Még,ha Nathaniel vagy Ken? Mondjuk igaz ők nem élnek egyedül... Ácsi-ácsi.. Én honnan veszem,hogy Castiel egyedül él?-Izé...Tényleg te egyedül élsz?~kérdeztem félve.
-Igen,miért?~furán nézett rám.
ÚRISTEN! Most ez komoly?! Mégis minek hozott ide?! MIÉRT? MIÉRT?
-Jól vagy?
-Pe-Persze...Csa-Csak még felhívom anyum.~pirultan mondtam neki.
Teljesen zavarba jöttem. Mire egy kicsit lenyugodtam felhívtam édesanyám. Mégis mit hazudhattam volna azonkívül,hogy Ken-nel és Nathaniel-lel vagyok. Bennük tudom,hogy megbízik és igazándiból örülne neki,ha valamelyiküket választanám ÚGY! Miután befejeztem a beszélgetést...
-Gyere!~szólt hozzám Castiel.
-De...De hova?!
-Csak kövess...
Elkezdtem utána menni. Miért szorongok? Miért félek tőle? Most már érdekel mit akarhat tőlem. Levitt a pincébe. Igen sötét van,semmit sem látok. Hirtelen felkapcsolta a lámpát és nem akartam elhinni ami elém tárult.
-Ez...?
-Igen... Ez egy próbaterem. Igaz nem nagy,de csak erre volt pénzünk.
-Eszméletlen...És a hangszerek?
-Az a múlt.~leült egy székre.
Majd meghallottam,hogy nagy hanggal jönnek valakik.
-Áhh...Szia,Castiel.
-Cső,Lys! Szia neked is.
-Szi-Szia...~köszöntem félve.-Hol hagytad Rosalyat és Leigh?
-Ők késnek...Megint valamin összekaptak.
-Szokás szerint.~jelentette ki lenézően a rocker.
-Na és te,hogy kerülsz?
-Izé...
Ekkor megpillantottam az egyenruháját.
-Te...Te...?~nem bírtam kinyögni mit akarok.
-Hm? Jah,igen... A művészeti suliból vagyok...Amit ki nem állhat a ti sulitok,ha erre gondolsz.~mosolyodott el.
-E-ez nem igaz. Nekem például nincs semmi bajom a sulival,csak meglepődtem.
-Ohh...Értem.
-Na úgy hallom megjöttek ők is. Megyek,azért megnézem.~felszalad Castiel.
-Amúgy nekem te nagyon ismerős vagy!~hajolt hozzám.
-Ne-Nekem is. Mi...Mi a neved? Hátha úgy tudnám.
-Lysandre. És neked?
-A-Angel...~mosolyodva jelentettem ki.
-Hm...Ismerős...
Hajtottam le a fejem és pirultam el.
-Meg van! Nem te vagy az a lány,aki nem tudod kimenni évnyitón az iskola ajtaján és rám estél?
-Huh?
-Biztos te leszel az!
-Huh?
Egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Nem lehet igaz... Tényleg ő az a fiú... Anyám erőltette rám a magassarkút... És...És nem akartam rád esni... Mondjuk ezt jó is lenne elmondani neki és nem csak magamba beszélni!
-Nos?~döntötte meg a fejét.
-De...De...É-Én vagyok az. Bocsánatot elfelejtettem kérni. Szóval...Bocsánat!~hajoltam meg előtte.
-Te mit csinálsz?~nézett rám egyre furábban.
-Izé..Semmi...Amúgy mit kerestél ott?
-A'sszem Cast-re vártam. Ennyi rémlik.
A többiek is lejöttek.
-Sziasztok.~egyszerre köszöntek.
-Mégis kit köszönthetünk köreikben?~nézett rám a fehér hajú lány.
-A-Angel vagyok.
-Szép neved van. Én Rosaly vagyok és a mellettem lévő fiú Leigh. Remélem jól ki fogunk jönni.
-Én is.~bólintottam.
-Akkor most mi nem is fogunk zavarni! Ti csak próbáljatok! Gyere Angel!~mondta Rosalya.-Jó ötlet.~mondta Leigh.
-I-Izé..
Észbe se kaptam,de már a konyhába voltam azzal a lánnyal.
-Mondd meg őszintén! Te most Castiel barátnője vagy?~suttogta.
-NEM!
-Őszinte választ!~nézett rám kutyaszemekkel.
-Még mindig NEM!
-Tuti?
-Igen! Ha tudnám miért ráncigált ide annak örülnék.
-Ohh... Már azt hittem megint becsajozott,de hiszek neked.
-Hogy érted ezt a ,,megint''-et?
-Tegnap szakított a barátnőjével.
-Nem nagyon látszik rajta.
-Épp ez az! Mivel te szimpatikus vagy egy jó tanácsot adok! Soha...De soha ne gyere össze vele! Általában csak szórakozik velük.
-Értem... De miért?
-Az első barátnője után lett ekkora gyökér a lányokkal!
-Első barátnő?
-Ühhüm. Őt tudom,hogy nagyon szerette,csak kihasználta.
-Kihasználták? Hogy?
-Régebben volt egy bandánk. Akkor még csak első évesek voltunk. Összejött azzal a lánnyal akit mondtam. Ő volt a basszusgitáros. Egyszer egy szülinap buliba kellett volna fellépni és ilyen befolyásos család volt. Lehetőségünk lett volna,hogy híresek legyenek,de előtte egy nappal a dobosunk Nathaniel és Castiel jól összekaptak azon a csajon,aki egy jókora cafka. Később kiderült,hogy csak hülyítette őket...Hallottam a két fülemmel és nem hazudok! Azóta az a két nagy tudású utálja egymást a kiscsaj meg lelépett a bátyjával és állítólag jól megszedték magukat...Ez volt a célja,hogy fuccsba menjen a banda így a bátyjából és ő belőle legyen valaki stb...stb... Ez a lényeg.
-Ohh... Várj csak...A Szöszi dobol?
-Helyesbítek...Dobolt. Attól a naptól fogva ki nem állhatják egymást.~nyomott a kezembe egy poharat tele innivalóval.
-Sajnos észrevettem. De mégis miért mondtad ezt el? Azt hittem le fogsz rázni, erre...
-Miért hazudjak,vagy épp miért legyek bunkó? Gondoltam szólok és nehogy csapdába ess!
-É-Értem...
-Castiel-be a lányok általában úgy esnek bele,hogy észre se veszik...Csak azt már,hogy szeretik őt.
Mondjuk a tegnapi csaj is egy...egy...egy...
-Jó...Nem kell kifejteni.~nevettem fel.
-Azt viszont jogosan tette.~mosolygott rám.
-Lányok,mégis mit csináltok ilyen sokáig?!~szólt hozzánk Lysandre.
Megragadtam néhány tálat ami tele volt rágcsálnivalókkal. Rosalya az üdítőket hozta. Mindenki olyan kedves velem. Jó itt lenni,de mindig mikor Castiel-t megpillantottam az jutott eszembe,hogy mégis mi célja van evvel.
Mit akar elérni? Miért nem mondja meg kerek-perec mit szeretne? Reménykedem a mai napfolyamán kiderül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése