Csak álltam a zuhogó esőben... Nem tudom mit lépjek. Menjek oda hozzá amíg nem késő vagy menjek haza? Egyszer csak azt vettem észre,hogy felém közelít. Már majdnem itt van... A szívem hevesen ver...Bárcsak tudnám miért! Észre fog venni...Öhm...Mit mondjak neki? Fenébe...Kellett nekem felfogni Lysandre marhaságait! Istenem...Istenem... Felemeltem a fejem és hallom,hogy beszél,de erre...-Gyere Démon menjünk...Majd máskor is kijövünk!
HUH?! Ilyen nincs! Mellettem ment el és ... HOGY LEHET ENNYIRE VAK?! MOST CSAK HÜLYÉNEK NÉZ,UGYE?! Ajh... Fogtam a fejem... Ilyen tényleg nincs! Vagy azért nem vett észre,mert nem akart! Jó nem értem a férfiak logikáját! Elegem van belőlük! Indultam haza mérgesen... Oké...Én eldöntöttem,hogy egyedül halok meg a macskáimmal és a kutyáimmal! Az összes férfi egy gyökér és ezt nyugodtan kijelenthetem! Mindenki csak felidegesít a mai nap folyamán! Lassan hazaértem és kezdtem lenyugodni. Csupa víz volt mindenem... Elmentem a fürdőbe és lefürödtem. Jól esett ezután az egész után. Csoda,hogy még nem lőttem magam fejbe! Lementem a nappaliba és a kis makik körbe vettek.
-Nővérkém! Játssz velünk!
-VELEM IS! Tudom autózni jobban szeretsz!
-Menj innen! Én fiúkról akarok beszélni vele!
-Őőő...
Én teljesen kiégtem... Erre elkezdtek cibálni! NEKEM VÉGEM! VALAKI?! MENTSEN MEG!
-E-elég legyen! Mindkettőtökkel játszok!~mosolyodtam el rajtuk.
-De Ray még nagyon kicsi! Vele semmit nem lehet csinálni!~vágta be a durcit.
-Izé...
-Nem is igaz! Te nézel mindig szép fiúkat! May-jel nem lehet semmi sem csinálni!~ő be vágta.
Erre mit mondjak úgy őszintén?! Egy tízéves és egy hatéves vérszomjas csatája! Tizenhét évesnek GAME OVER! Én feladom mindjárt....
-Hékás! Mi folyik itt?! RAY! MAY!
-Anya! Én csak játszani szeretnék a nővérkémmel! Nem ez az izével!
-Ne beszélj így a testvéredről Ray!
-Chh...Még én vagyok izé?! Te lesel gyerekes meséket!
-Én? Te sem vagy jobb!
Végül elkezdte kergetőzni. A nénikém szerintem most fog agyvérzést kapni,ha nem állítja le őket valaki. Mit csináljak? Két gyerek nekem sok? Még rendes emberekkel sem tudok bánni... A pasikról már nem is beszélek! Meg van!
-ÁLLJ!~kiáltottam el magam.
-Mit akarsz?~fordította el a fejét May és flegmázott.
-Öhm...
ELFELEJTETTEM! Mit szeret minden tízéves lány? Hm..Én mit szerettem...
,,-Anya...Veszel nekem kocsit?
-Anyaaaaa... Szétszerelhetem a kilincset?
-Anyaaaaa....Kimásztam az ablakon és egyest kaptam.
-Anyaaaaa...Feketepontot kaptam,mert megvertem egy fiút!
-Apa...Mikor veszed meg azt a focilabdát?''
Apa mi? Vakargattam a fejem... Whááá...Evvel nem lettem okosabb. Lehet fiúnak kellett volna születnem?! Tényleg becsavarodtam.
-Ugye velem játszol végre?!~lökte fel testvérét.
-Mi lenne,ha mindkettőtökkel játszanék? Hm?~mosolyodtam el rajtuk.
-Ketten hogy?~lepetten nézett rám May.
-Van egy játékom,ami biztos tetszene nektek!
-Tényleg? És hol van?~nézett rám kérdően a fiúcska.
-Otthon?~elkezdtem vakargatni a fejét.
-Akkor mindegy! Beszélgetsz velem,ugye?~fogta meg a karom May.
-Elég! Majd elmegyünk a játékért! Ugye Angel?~kacsintott rám a nénikém.
-Ahha..~bólintottam.
Mindenki beült a kocsiba. Most már megértem miért nem dolgozik. Ezekhez a gyerekekhez nyugtató kell! Elindultunk hát a tényleges otthonom felé. Lassan,de biztosan megérkeztünk. Csak én szálltam ki az autóból. Gondolom miért...Az a két gyerek szétverni a házat! Mentem az ajtó felé és amikor odaértem épphogy megérintettem a kilincset,de már kinyílt magától az ajtó. Van itt valaki? Haza jött édesapám? Vagy mi van itt? Félve léptem be az ajtón. De sehol senki. Én nem zártam volna be? De én úgy emlékszem bezártam...Lehet nem voltam,akkor magamnál,viszont ezt biztos megtettem! Körülnéztem sehol senki. Felmentem a szobámba és kikotortam azt a játékot. Kerestem egy szatyrot és a játékon kívül néhány ruhát is pakoltam be,ami fontosabb,hogy holnap ne kelljen visszajönni érte. Ezek kívül még a PSP-met,a telefon töltőm és a laptopomat is belepakoltam... Macskát követtem aki eddig a lábam körül lebzselt,de ekkor megláttam egy fehérneműt. Nem...Nem férfi... Ez egy női! Aztán mentem a szüleim szobája felé. A szívem majd belehasadt...Egyből az fordult meg a fejembe,hogy édesanyám megcsalja az a rohadék! Kinyitottam az ajtót,de hála istennek sehol semmi illetve senki. Fordultam vissza...A fehérneműs dolgot majd máskor kiderítem. Csak nem lenne akkora szemét láda...Vagy mégis? Engem nem érdekel! Csak édesanyámat és engem hagyjon békén! Nagyon megutáltam,hogy cserben hagyta...Hogy mindig ő szította a veszekedést és a viszályt! Sohasem volt otthon már az utóbbi időben. Nem éreztem,hogy az apám lenne! Nem is bánnám...Ajh..De mégis! Fájna,ha az bekövetkezne. Elkezdtem rázni a fejem és siettem ki az ajtón és zártam be magam után és beszálltam vissza. Örültem,hogy elhagyjuk a házunkat...Nagyon nem akarok találkozni édesapámmal!
-Cicavirág...Minek hoztad ezeket is? Mondtam,hogy elmegyünk érte! De a macska volt a legfontosabb,ugye?
-Tudom... De így ez is le van tudva...A macskát pedig magam mellett akarom és kész!
-Jó...Csak már kezdtem aggódni,hogy valami gond van!
-Sajnálom nénikém!
-És mi ez a játék? Hogy kell játszani?~mosolygott rám az unokaöcsém.
-Igen...Játék. Csak nem ez az eredeti doboza.~mondtam nekik kedvesen.
Lassan visszatértünk és bevitte a holmijaimat a szobámba a nénikém. Én addig leültem a gyerekekkel játszani és úgy vettem észre tetszik nekik. Jól elszórakoztam velük. Végül beért az apjuk is és félbeszakadt a nagy verseny. Egyből körül rajongták a gyerekek. Nem értem,hogy lehet még ereje velük bolondozni. Most ért haza,de már velük foglalkozik. Ilyen volt az én apám is... Valamikor...! Felmentem a szobámba és elrendeztem a dolgaimat. Elővettem a laptopom és elkezdtem megint kicsiny világomba merülni.
-Szia. Mi volt veled,hogy tegnap úgy eltűntél? Nagyon megijesztettél!~írta Devil.
-Szia. Nem akarok megint nyavalyogni!
-Nem nyavalyogsz! Mondjad!
-Csak édesanyám kórházba került. Apám eltűnt,szóval minden tök jó!
-Fasza.
-Ugye tudod,hogy nem jó káromkodni,mert az adminok kicsinálnak?
-Nem leszarom.
-Mi ütött beléd?
-Semmi különös.
-Biztos?
-Ahha. Tényleg! Gondolom a találkának is annyi.
-Nem tudom... Neked van valami elképzelésed,hogy melyik nap lenne jó?
-Persze. A szombat most már tökéletes!
-Szombat? E héten szombaton?
-Igen! Lehet anyud is addigra jobban lesz.~írt erre egy mosolygós fejet.
-Remélem igazad van!~én is írtam neki egy smiley-t.
Most leginkább neki csak lelkiztem,de úgy szűrtem le az egészet,hogy neki is vannak problémái,viszont miért nem mondja el mi az?! Meghallgatnám én is szívesen. Vagy lehet megvárja,hogy találkozzunk és úgy jobban megnyílik majd nekem? Nem tudom... A percek és az órák rohantak és éjfél körül befejeztem vele a beszélgetést,mert már nem bírtam tovább fent lenni. Aznap este nyugodtabban tértem álomra és ez meglátszott reggel is rajtam. Jobban éreztem magam a bőrömben! Az a napom jól eltelt...Nyugodtan békésen. Segítettem a nénikémnek főzni és takarítani. Közben azért tanulgattam otthon,hisz úgy is fogok menni iskolában. Viszont tényleg ki voltam bukva...Most már kezdem összeszedni magam. Ebben a napban a legjobban azt vártam,hogy elmehessek édesanyámhoz. Sajnos a nénikém nem tudott jönni,mert valami közbe jött neki így busszal mentem. Leszálltam a buszról,de ekkor a fejemre csaptam....Valamit,azért kéne venni édesanyámnak...Nem mehetek üres kézzel,így hát elindultam egy közeli bolt felé. Bementem,de ekkor még nem sejtettem,hogy milyen meglepetés vár rám négy óra körül. Vettem egy kosarat és egyik sorról a másikra mentem. Nehezen megtaláltam,ahol gyümölcsök és innivalók vannak. Ez tökéletes lesz édesanyámnak! Magamba mosolyodtam el. Amikor fordultam be az egyik sorról megpillantottam egy vörös hajú valakit... Ismét elkezdtem rázni a fejem. Már mindenhol őt látom vagy mi?! Én tényleg beteg vagyok! elindultam a pénztárhoz. Kipakoltam a holmijaim,amiket veszek.
-Jó napot!~köszönt oda nekem.
-J-Jó napot!~köszöntem vissza.
-30 $. FreeShop kártyája van?
-Ni-Nincs.~emeltem fel a fejem.
Hirtelen a lélegzetem is elállt és csak ez jött ki belőlem...
-CASTIEL?!
-ANGEL?!
Mindketten lepetten néztünk egymásra. Most ez komoly?! Ő itt dolgozik? Mára is meg volt a napi kiégés!
-Izé....Tessék...30 $.~nyomtam a kezébe.
Gyorsan összepakoltam a cuccaim és rontottam ki. Mi a...?! Már megint ezek a költői kérdések... Pedig úgy néz ki jól láttok. Majd meghallom a hangját...Épp átakartam menni a zebrán,de ekkor...
-Mégis hova mész?
Rántott vissza. Ha nem teszi meg lehet most kocsi alatt végeztem volna,mert pont előttem ment el egy.
-Édesanyámhoz...É-És már későre jár! Amúgy is tudtommal haragszol rám!
-Már lenyugodtam. Csak szarul esett hirtelen! Te még nem voltál így?
-De... Mégis mit szeretnél?
-Azt,hogy maradj itt!
-Mégis minek?
-Ajh..Ne gyere már a hülye kérdéseiddel! Maradj itt és kész!
-Jó...Értettem főnökúr!
-Így gondoltam. Mindjárt jövök.
Olyan jó tízpercet vártam rá kint a bolt előtt. Mit csinál ez az ember? Már végre megpillantottam. Nem mondom gyors volt...!
-Nos?~néztem rá kérdően.-Nos...Kérlek szépen...Kezdjük azzal,hogy...
-Hogy?
-Befogod a pofád!
-Jaj,de aranyos vagy...Még valamit?
-Nem mondod el senkinek sem,hogy melózni szoktam általában suli után!
-Igen?
-Velem jössz a kórházba!
-Ig-...MI?!
-Jól hallottad! Elviszlek és megoldom,hogy anyud ne pikkeljen rád!
-Nem hiszem,hogy pont ez hiányzik neki.~nevettem fel erőltetetten.
-Haha.. Pedig jó fej vagyok,arról nem is beszélve,hogy jól nézek ki!~húzta ki magát.
-Oké...Egomániás uraság! Még valami megjegyzést?
-Várj itt egy pillanat,de most tényleg!
-Jó..Most csak hülyének nézel simán?!
-IGEN! Pillanat és kuss van addig!
Fogtam a fejem,de pár perc múlva látom ő is vett valamit. Most ezt mire fel és ki---?
-Tessék pakold a többihez!
-Mi van?
-Mondom pakold a többihez te szerencsétlen!
-Ez eddig oké...De miért is?
-Mert édesanyádnak vettem te nagyon fogyatékos!
-Kösz...Kedvességed határtalan!~raktam a többi cucchoz.
-Adjad!~kapta ki a kezemből a szatyrot.
-Úgy őszintén...Te jól vagy?
Nem válaszolt semmit sem,csak ment előre...Én már lassan szaladtam. Amíg a kórházba mentünk egy nyamvadt szót sem szóltunk egymáshoz. Vajon Lysandre mondott neki valamit? Nem tudom... Megint csak az ő szavai jártak az eszembe...
Lehet majd ma kiderül,hogy ezt miként értette...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése