Igaz érzések...

Én is lassan,de biztosan hazafelé vettem az irányt. Teljesen el voltam képedve Nathanielen. Nem tudtam elhinni ezt az arcát amit,akkor mutatott. Tegnapelőtt este kedves és aranyos volt velem...Egy teljesen más személy... Most meg agresszív és alattomos... Hirtelen Amber jutott eszembe... Végül is Nathaniel,azért mégsem olyan,mint ő... Ki tudja,hogy miért utálják egymást és miért tolnak ki egymással. Most,hogy eszembe jut vajon Nathaniel mit mondhatott tegnapelőtt?! Ez a gondolat nem hagyott nyugodni és evvel a tudattal léptem be az ajtón és mentem fel a szobámba. Ismét vacsoráztam,megtanultam és mentem is chatelni.
-Szia,Devil.
-Hello.
-Mi a baj?
-Az egyik gyökér szívat a suliból!
-Értem... És nem tudsz valamit tenni?
-Egy hozzá közel álló kiscsajt kértem meg,hogy csináljon valamit.
-Meg fogja szerinted tenni?
-Nem tudom... Remélem,mert akkor tuti cirkuszt csinálok,hogy az a gyökér zsarol.
-Jól is teszed...

Majd feleszméltem... Ez az egész sztori nagyon hasonlít az ami velem történt... Kiscsaj? Zsarolás? Csak nem... Elkezdtem rázni a fejem. Ez csak véletlen egybeesés. Biztos nem ő az...Ő nem játszik ilyenekkel...Nem az a fajta ember...Szerintem. Mindegy is... Megint órákon át beszélgettem vele. Olyan boldog vagyok,ha így mellettem van... Jó virtuálisan,de mégis úgy érzem,hogy a támaszom! Ahogy teltek-múltak az órák egyre jobban elnyomott az álom és elaludtam a laptopom előtt. Másnap reggel időben felkeltem és elkészültem. Vidáman mentem suliba,viszont nem tudtam mi ütött belém. Ez az érzésem elég hamar elillant,mert megláttam Amberéket. A gyomrom görcsbe rándult és remegni kezdtem... Egyre jobban közeledtek felém. Hova menjek? Mit csináljak? Valaki...Valaki...
-Szia kocka hercegnő!~nevetett fel Amber.
A többi lány neki lökött a szekrényhez.
-Mondd...Van valamennyi pénzed?~elvette a táskámat.
Nem mertem megszólalni,de végül...
-Mi...Mi közöd van hozzá?!~hirtelen mozdulattal ellöktem magamtól.
-Olálá... Nem szeretem a passzív ellenfeleket!
-Ellenfeleket? Miről beszélsz?~néztem rá kérdően.
-Ne tettesd a hülyét! Tudom,hogy hülyíted a bátyám!
-Nem...Te félreérted...
-Én nem értek félre semmit...
Éppen megakart volna ütni,de ekkor jött...
-Áhh,sziasztok lányok!~átkarol Castiel.
-Ca-Castiel?~meglepődve nézek rá.
-Te? Mikor? Miért? Miért véded ezt a gyökeret?!~ordibált Amber teljes torka szakadtából.
-Ez olyan meglepő? Inkább veled legyek vagy mi?~kihívóan nézett rá.
Erre jött még egy váratlan vendég.
-Amber,már megint mit csinálsz?!~Nathaniel is becsatlakozott.
-Emberek elég legyen!~próbáltam lenyugtatni a kedélyeket.
Castiel megfogta a kezem és berántott egy terembe.
-Nos? Meg van már a terved?~nézett rám aggódóan.
-Ezt azért nem mondanám!~mondtam neki félve.
-Ajh... Mindegy... Adok két hetet... De,ha nem leszel rá képes én kajak cirkuszt fogok csinálni... Akkor már tényleg leszarom az egészet!
-Nyugodj le! Megpróbálok valamit tenni!
-Na jó én megyek!~ment az ablak felé.
-Te mi a francot akarsz csinálni?
Néztem rá kérdően erre pedig kimászik. Gyorsan odaszaladtam az ablakhoz.
-Te elmebeteg vagy,hogy ilyeneket csinálsz?
-Nem...Csak nincs kedvem Nathaniel-lel találkozni. Na pá!
Ennyit mondott és elrohant. Megáll az eszem az ilyen embereken. Majd meghallottam,hogy kint megy a nagy ordibálás...Kimentem a folyosóra.
-Nathaniel nem látod,hogy az a lány csak szórakozik veled!
-Nincs hozzá semmi közöd!
-De van! A bátyám vagy! Nem is szimpatikus a kiscsaj!
-Most már fejezdbe! Én sem szólok bele,hogy Castiel-lel légy vagy bármi! Pedig ő aztán tényleg egy jó ember!
-Jaj...Most visszatámadsz!
-Jogosan! Ne játszd mindig a megsétődött hercegnőt! Nem szólok bele a te ügyeidbe szóval te is maradj veszteg nálam!
-I-Izé...~mentem oda félve.
-Mi van?!~mindketten rám ordibáltak és folytatták a vitát.
-ELÉG! Én nem akartam ezt!~egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Angel...É-Én sajnálom..~Nathaniel mondta szomorúan.
-Én rohadtul nem...Chh...Menjünk lányok!
Nathaniel zavaradottságába megölelt. Ken pedig a legjobbkor futott be. Körbenézett a folyosón és mindenki lefagyva nézett minket. Értetlenkedve állt ő is,hogy mégis mi történt ilyen kora reggel. Majd elmondtuk neki ezt az egészet. Meg volt ő is lepődve...De főleg én,hogy Nathaniel megvédett. Ken elment az órára,de én arra jutottam,hogy most kihagyom. Nem voltam olyan állapotban. Nathaniel pedig velem maradt.
-Kö-köszönöm a reggelit...
-Igazán nincs mit. Már engem is kikészített.
-Mondd... Te tényleg...?~remegő hangon mondtam.
-Hm?
-Szeretsz engem?!~teljesen elvörösödtem.
-Izé...É-Én...Öhm..~Nathaniel is zavarba jött.
-Igen?
-No-Nos...Há-Hát...
-Értem...
-Mé-Mégis mit?~meglepődve nézett rám.
-Sajnálom...~mondtam neki szomorúan.
-De mit?
-É-Én nem tudom viszonozni. Azt sem tudtam,hogy te így érzel.
-Ohh...Megértem. Pedig épp azt mondtam aznap este...
-Mikor?
-Tegnapelőtt.
Erre a fejemre csaptam. Egész végig..Ő.. Mindig.. Már értem. Mekkora egy idióta vagyok!
-Istenem.~összerogytam és elkezdtem sírni.
-Mi-Mi a baj?
-Én...Én nem akartam ezt...Most biztos rosszul esett...Annyira sajnálom...
-Nem ... Nincs semmi baj...Tényleg megértem!~próbált megnyugtatni.
Megöleltem őt és magamhoz szorítottam. Ez eddig miért nem fordult meg a fejembe? Emeletes barom vagyok!
-Amúgy valamit sohasem felejts el!~komolyan nézett rám.
-I-Igen?
-Én mindig itt leszek neked és remélem egyszer...egyszer kiérdemlem,hogy szeress!
-Na-Nathaniel...~zavarodottan álltam előtte.
-Ne aggódj... A barátság ígyis-úgyis
megmarad!~mosolygott rám.
Ezek után elmentünk órára. Nem igazán tudtam odafigyelni. Ez az egész nekem sok(k) volt. Az idő hamar elrepült. Viszont Castiel kérése teljesen kiment a fejemből. Még azzal is kéne kezdeni valamit. Melody-val és Violetta-val mentünk a próbára,ahol szereplőválogatás volt,ami két hét múlva látható színdarabhoz kell a Sweet Amoris-i suliba.Nagy volt a felfordulás... Erre meghallom Castiel keserves hangját.

-Ne...Nathaniel,ezért ennyire nem gyűlölhetsz?!~kétségbeesetten beszél.
-Sajnálom... A húgom nyúzott!
-NEEEE! Bármit csak őt ne!
-Késő bánat.
-Kérlek... Ne csináld ezt! Mást nem lehetne?!
-Nem...Te leszel Rómeó és kész!
-De...
-Nincs,de...
-Komolyan mondom,ha elvégzem ezt a rohadt sulit kinyírlak!
-Nyugodtan! Nem félek tőled!
-Chh...~fordult el tőle sértődötten.
-Nathaniel,minden rendben?
-Mondhatni.
-Mégis mi baja volt?
-Hogy Amber-rel lesz a főszereplő...
-Magyarán?
-Ők alakítják Rómeót és Júliát.
-Ez még nekem is durva! De,hogy is vetted rá?
-Hosszú történet!
Nathaniel gyorsan elterelte a szót és egy hosszadalmas szereplőválogatás. Miután ezt túléltük valaki berántott az öltözőbe. Kiabálni akartam,de erre...
-Maradj nyugton vagy olyat teszek amit sohasem felejtesz el...!~mondta suttogva...
-Castiel mi a francot csinálsz?!
-Szerinted mit? Velem fogsz próbálni!
-MI?!
-Jól hallottad. Addig is megbeszéljük,hogy szálljon le rólam az a gyöktörzs!
-Re-Rendben.
-Holnap találkozzunk a zeneterembe. Majd ott! Beszélek majd avval a szerencsétlennel is.
-O-Oké,értem.
Castiel résnyire kinyitotta az ajtót és körülnézet. Majd kiráncigált és elmentünk ellentétes irányba,hogy senkinek se legyen feltűnő. Már alig vártam,hogy hazaérjek ezután a nap után. Hazaértem és minden szokás szerint történt. Ismét órákon át beszélgettem azzal a fiúval,de mégis Nathaniel egy fura kételyt keltett bennem... Eddig úgy éreztem,hogy ezt a fiút szeretem,akivel beszélgettek most meg teljesen összezavarodtam!