Egy nem várt szövetség...

Csak meredten néztem a laptop-ot. Örültem neki,hogy végre...Végre megkérdezte,de tényleg nem tudom mi tévő legyek...Hallgassak a szívemre vagy inkább az eszemre?

-Nos? Már öt perce várok a válaszra. Ha nem akarod azt is megértem.
-Igen.
-Mi igen?
-A barátnőd akarok lenni!
Nem tudom a túl oldalon mit gondolhatott rólam..Én csak azt tudtam,hogy mindjárt elájulok,mert teljesen elvörösödtem és vigyorogtam,mint valami elmebeteg.
-Ennek örülök. Feldobtad az estémet!
-Nekem is... Annyira boldog vagyok...
Ennél a résznél már ugráltam is... Olyan mesés a szerelem! Majd hanyatt vágtam magam az ágyra és már a sírás is kerülgetett. Mégis mi értelme van egy ilyen kapcsolatnak? Sohasem fogok vele találkozni... Ha csak... De én félek egy ilyen találkozótól. Remélem egyszer találkozok vele,de remélem akkor,ha nem lesz bennem kétely vagy legalább lesz elég bátorságom erre az egészre. Egész este csak vele beszélgettem... Tele szívecskéztünk a chat-et és csak írogattunk egymásnak mindenfélét... Sulis vagy épp magánéleti dolgokat. Olyan három óra körül fejeztem be,mert aludtam el a laptop előtt,de ennek meg volt a következménye is. Aznap sikeresen elkéstem a suliból... Csak bő egy óra volt ez a késés. Annyi szerencsém van,hogy a szüleim jó korán mennek dolgozni így lehet megúszom a letolást,amiért nem mentem be időbe a suliba... De a végén kiderült,hogy ez a nap mégsem lesz olyan jó. Beértem az iskolába kiakartam nyitni a szekrényem és valaki éppen szépen elbánt a holmijaimmal és ez még semmi! A szekrényemet,a könyveimet mindent telefirkáltak szebbnél-szebb rajzokkal és szavakkal. Ekkor Amberek mennek el nevetve és megjegyzést téve. Azt hittem ott nyomba elkezdek sírni. Mégis mi a fenét tettem,hogy gyűlölnek? Mégis mit? Elegem van belőlük! Muszáj leszek most komolyan beszélni Nathaniel-lel...Ez már nem vicc! Akárhányszor mentem hozzá mindig csak azt mondta,hogy abbahagyják... Elég volt! Dühösen és könnyekkel küszködve nyitottam be a DÖK-ös terembe.
-Nathaniel,beszélnünk kell!
-Áhh szia. Mi a baj?
-Vajon mi? Pontosítok...INKÁBB KI!
-Amber-röl van szó?
-Gratulálok,ezért nyert egy lyukas hangszórót!
-Jó-jó. Fogtam az adást!
-Örülök! Csinálj a húgoddal valamit!
-De mégis mit?
-Már félév óta nyelem a marhaságait! Elegem van belőle és az idióta barátnőiből!
-Nézd..Én szívesen segítenék csak..
-CSAK? Mi csak? Oldjam meg én?

Kirohantam a női mosdóba és elkezdtem sírni. Annyira fájdalmas ez az érzés...Ilyenkor olyan egyedül érzem magam! Akármit teszek nem látok kiutat. Vajon miért van ez így? Egyszer kések,akkor is ez vár. Gyűlölöm az embereket...Mindenki csak saját magával vagy épp azzal foglalkozik,hogy mikét toljon ki a másikkal. Utálom ezt...! Hirtelen hallom,hogy az ajtó nyílik. Majd rám nyitnak.
-Angel,mégis miért sírsz?~kérdezte aggódóan Melody.
-Igazán semmiség.~erőltetetten mosolygok.
-Biztos Amber,igaz?~ismeretlen lány is megszólalt enyhén dühösen.
Erre csak bólintottam egyet és megölelt a két lány.
-Tényleg ő Iris. Egy jó barátom.~mosolyodott el kedvesen az új barátom.
-Szi-Szia.
-Hello. Mi a te becses neved?~nevetett fel a lány.
-A-Angel.
-Csodálkozom,hogy még nem találkoztunk. Melyik osztályba jársz?~meglepődötten kérdezte Iris.
-11/A.
-Ohh..Az elit osztály. Most már értem.
-Amúgy nem éri meg amiatt az idióta nőszemély miatt sírnod!~vigasztalt Melody.
-Egyetértek.. Nem érdemes! Egyszerűen ilyen az újakkal. Velem is szokott durva dolgokat csinálni.~enyhén dühösen mondta Iris.
-Pedig csak egyszer véletlenül neki mentem és azóta ilyen.~letöröltem a könnyeimet.
-Tényleg hagyd rá! Majd megtanulja,hogy ez nem helyes!~rátette a kezét a vállamra.
-I-Igazatok van lányok!

Összeszedtem magam és a lányok felajánlották,hogy segítenek nekem kitakarítani a szekrényemet és a könyveimet is rendbe tenni órák után. Nathaniel-lel a szünetekben nem igazán találkoztam. Kicsit megharagudtam rá,hisz az ő húga. Ken is látta rajtam,hogy valami nagyon nincs rendjén,viszont most ő sem érdekelt. Csak haza akartam menni és semmi más! Az órák az átlagnál is lassabban teltek. Amber-től meg szó szerint rettegni kezdtem és nem mertem kimenni a folyosóra,mert féltem egy jó kis találkozástól vele. Miután az óráknak vége volt mondtam Nathaniel-nek az okát,amiért nem megyek segíteni ma. Nem ellenkezett...Szerintem legbelül tudja az igazságot,csak az lesz egy jó kérdés mikor fog valamit lépni a húga ellen. A lányokkal rendbe tettük a szekrényemet és a könyveimet. Fél hat körül már mehettem is haza,de az iskola kapu előtt egy beszélgetést hallottam így megbújtam egy fa mögé,hogy mi lehet a téma. Bárcsak tudnám ebből mi hasznom lesz.
-Most csak szivatsz?~ordibált a szőke Castiel-lel.
-Úgy nézek ki!
-Ne röhögtess,hogy most evvel akarsz zsarolni?!~Vörös enyhe nevetésbe kezdett.
-Pedig de!~Nathaniel komoly fejet vágott.
-Mégis mi a francot szeretnél?~Ő is átváltott komolyba.
-Nézzük csak.~Nathaniel-nek enyhe vigyor jelent meg az arcán.
-Bökd már ki Szöszi!
Ekkor megpillantottam a telefont és azon Castiel cigizett... Én csak csodálkozva néztem...Most Nathaniel ezzel fogja zsarolni,hogy a suliba cigizett. Ez egy kicsit szánalmas. Mondjuk sosem értettem miért is utálják egymást. Talán most meg tudhatom? Erre a Szöszi kezébe nyomott egy papír darabot.
-Jó..Ez biztos valami kész átverés show!~Castiel meglepődötten olvasta a el.
-Ez van! Vagy élsz vele vagy kirúgatlak az iskolából!
-Ácsi-ácsi...Ezt nem mondtad!
-Nézd...Engem szeretnek a tanárok,míg téged utálnak szó szerint rühellnek! Remélem felfogtad,hogy itt ki az esélyesebb.
Azt hittem,hogy Castiel neki fog menni Nathaniel-nek,de nem ez történt.
-Legyen. Ha neked ez kell! De ígérd meg,hogyha ezt a marhaságot végig csináltam békén hagysz!
-Nem lennél ilyen helyzetbe,ha betartanád az iskola szabályait!
-Tudod jól,hogy szarok rá!
-Engem talán érdekel is. Na én megyek... Holnap várlak a könyvtárba.
Én csak csodálkozva néztem,hogy milyen oldala van Nathaniel-nek. Mégsem olyan jó,mint amilyennek megismertem. De vajon minek akar vele találkozni a könyvtárba? Mi jár vajon most a fejébe? Amilyen ügyes vagyok,viszont sikerült rátaposnom egy faágra és egy jó nagyot reccsent. Ezt Castiel egyből észrevette és kirántott a fa mögül.
-Te mégis mi a francot keresel itt?~gyanakvóan nézett a szemembe.
-Izé..Én..Öhm...
-IGEN?~kérdően nézett rám,de mégis idegesen.
-Véletlenül erre jártam.
-Értem...És ezért dekkoltál itt körülbelül tíz-tizenöt percet?
-Ajh...Én tényleg nem akartam hallgatózni!~az arcomhoz tettem a kezem.
-Hm...Ha már a Szöszi elkezdte...
Neki lökött a fának. Nagyon megrémültem.
-Ca-Castiel mégis mit akarsz?
-Igazán semmit!~perverz vigyor jelent meg az arcán.
-Engedj el!
Erre leszállt rólam.
-Ajh...Nézd,kössünk szövetséget!
Nyújtotta a kezét,de én értetlenkedve néztem rá.
-Szövetséget?~erre megfogta a kezem.
-Igen... Én megvédelek Ambertől,ha te azt a nyomorult képet kitörlöd!
-Megvédesz Ambertől?~hirtelen vigyor jelent meg az arcomon.
-Persze. De csak akkor,ha ezt a szívességet megteszed!
Bólintottam,viszont mire feleszméltem bepánikoltam. Hogy fogom Nathaniel telefonját megszerezni és kitörölni a képet?
-Re-Rendben.~remegve mondtam neki.
-Ne húzd sokáig,mert ha bepipulok akkor bármire képes vagyok!~nézett rám perverzen és fordult el tőlem.

Megint mibe keveredtem? Jó ötlet volt ez?

Ezen késő gondolkozni...Benne vagyok ebbe a szövetségbe és ha megígértem,akkor meg is teszem!