-Látom játszod a szentet... Csakhogy tud rohadt szánalmas vagy és,ezért nem fogsz tudni magadnak csajt szerezni! Chh..~mondta kihívóan a rocker.
Miután ezt meghallottam tudtam,hogy balhé lesz. Így is lett! Nathaniel neki lökte a Vöröst a szekrényhez. Elkezdte szorongatni Castiel felsőjét. Én reflexszerűen közéjük álltam és teljesen el voltam hűlve,hogy az a hülye liba még biztatja őket. Úgy éreztem legszívesebben felképelném. Hála Istennek sikerült ennek ellenére lenyugtatnom a kedélyeket. Szerencsére senki sem kapott öklöst... Még én sem,pedig tartottam tőle. Nathaniel ahogy csak tudott eltűnt... Reméltem csak átöltözni ment... Akárhogy is én emellett döntöttem. Mikor bejött a grácia megint kezdtem magam felhúzni,mert ott dicsekedett rockerrel,hogy milyen jól csókol és még sorolhatnám. Mondjuk ezen a szőke grácián meg sem lepődök,de a Vörösön annál inkább... Tényleg ez lenne a valódi Castiel? Nagyot csalódtam benne! Viszont,ha másként nézzük ez már tényleg nem nagy dolog... Nem tudom... Nagy kétely gyötör. Valahogy nem tudom elképzelni azt,hogy nem Ő Devil. Lehet ennyire belé szerettem? De akkor is... Ha úgy vesszük,akkor Devil miatt szerettem belé,nem? Vajon mi lehet igaz és mik lehetnek a valódi érzéseim, vagy épp neki? Lassan sikerült visszaöltöznöm és,épphogy kitettem a lábam a Szöszi várt rám. Mégis mit akarhat? Oké,hogy egy osztályba járunk,de nem mindig szokott megvárni. Odamentem hozzá és pont akkor csengettek be... Indulni készültem,de nem lett belőle semmi sem,mert a DÖK-ös terembe kötöttünk ki ahelyett,hogy órán lennénk. A töri tanár tuti ki fog nyírni minket... Mégis mit tehettem volna,amikor láttam rajta,hogy tiszta ideg... Nem gondoltam jó ötletnek az ellenkezést!-Miért jöttünk ide?~kérdeztem tőle halkan.
-Elszeretnék mesélni valamit!~nézett rám komolyan.
-Rendben.~válaszoltam félve.
-Tudod egy terv részei vagyunk... Amber és Castiel terveiben.
-A tervükben? Miről beszélsz?
-Castiel csinálta Úgyhogy mi találkozunk... Valami olyan fogadást kötöttek,hogy mi Aznap összejövünk... Végül bebukta a Vörös és Amber nyert!
-Én ezt akkor sem értem... Miért akarna minket Castiel összehozni? Honnan tudta,hogy én ott leszek?
-Ne tőlem kérdezd!A húgomból is nehezen szedtem ki! Tudtam,hogy az a nap valamiért nem stimmelt! Annyi szerencsém volt,hogy Hallottam a telefon beszélgetésüket tegnap...
-Értem...De ez teljesen logikátlan...Miért foglalkozik velünk?
-Ha tudnám,akkor elmondanám...-Miért érzem azt,hogy ez a történet borzalmasan hosszadalmas lehet?
-Mert nincs kizárva!
-Nem tudom mi hasznuk van ebből!
-Engem nem érdekel... Csak egy valamit ígérj meg...!~fogta meg a kezemet és nézett a szemembe.
-Bármi legyen megpróbálom betartani! Mi lenne ez az ígéret?~kérdeztem aggódóan.
-Nagyon egyszerű és könnyen teljesíthető... Kérlek,tartsd magad távol Castiel-től! Ennyi lenne az egész... Csak ennyit tégy meg nekem!~szorította meg a kezem.
Értetlenül álltam előtte. Ennyire féltene tőle? Nem tudok erre válaszolni. Megakarom tudni az igazat mindennel kapcsolatban! Ez a Devil-es dolog sem tiszta...Főleg most!
-Nézd,Nathaniel... Erre csak,akkor tudok válaszolni,ha már beszéltem vele! Van egy-két dolog,amire választ akarok kapni!~szorítottam meg én is a kezét és néztem bele aranybarna szemeibe.
-Legyen... Viszont nem akarlak elveszíteni! Ezt is vésd bele az agyadba...!~ölelt magához.
-Értettem...~bújtam oda hozzá.
Egy darabig egymást öleltük... Majd eszembe jutott a töri óra és egyből ellöktem magamtól.
-Kicsinál minket a tanár!~hangom megremegett.
-Nem kell félned! Én vagyok a kedvenckéje,tán elfelejtetted?~mosolyodott el.
-Nem,de akkori is... Milyen indokot fogsz kitalálni?~kérdeztem tőle.
-Adminisztráció és kész... Hozzá teszem,hogy kellett nekem segítség és ez leszel te! Úgy is félig-meddig DÖK elnök vagy.
-Jó,bízom benned!~nyugodtam meg.
Picikét még cseverésztünk,végül pedig neki iramodtunk a töriteremnek. Úgy beszéltük meg,hogy Ő fog beszélni én meg kopogni fogok. A tervet az ajtó előtt párszor átvettük. Kopogtam... Nathaniel előre ment. Az osztályban nagy néma csend lett,ahogy beléptünk. A tanár felállt az asztaltól és levette a szemüveget. Elém hajolt... Szó szerint verejtékezni kezdtem. Félek... Végül a Szöszi megszólalt. Nagy magyarázkodásba vágott,aminek a végén Nathaniel nyert! Nem szólt egy rossz szót sem... Én is megúsztam ép bőrrel. A töri óra többi felében csak olvastunk és írtunk... Nekem ez az izgalom elég volt egy jó ideig... Ezután az óra után egy irodalom állt az utamban. Vártam,hogy vége legyen,de ugyanakkor rettegtem is,hisz Elhatároztam,hogy beszélek vele. Ahogy vége lett az utolsó órámnak én egyenesen repesztettem ki az iskola ajtaján. Megpillantottam a Vöröst,amint körbeveszik a lányok és csodálják Őt. Ebben a suliban ez ilyen mindennapos! Lassan lehet kéne nyitni egy Castiel simogatót,akkor biztos nem lenne az iskolának pénzügyi problémái! Ezt a marhaságot félretéve én nem mertem odamenni és bambultam előre...Figyeltem az eseményeket! Ám ekkor kiszúrt és én automatikusan elvettem a tekintettem. Nem foglalkozva velem tovább folytatta a lányok hülyítését. Nagy nehezen erőt gyűjtöttem és elindultam feléjük. Észrevette,hogy közeledem,ezért elhessegette őket mire odaérek. A hódolói szétszéledtek értetlenkedve. Felállt és ő is tett pár lépést felém. Egymásnak megadtuk a tisztes távolságot. Felemeltem a fejemet és néztem rá. Nem igazán értette miért vagyok itt és miért jövök hozzá. Óriási levegőt vettem,majd neki készültem a ,,beszédemnek'' !
-Castiel,mi folyik itt? Miért vagy ilyen velem?~kérdeztem tőle szomorúan és aggódóan.-Annyi,hogy nem akarok veled találkozni! Ott a szőke herceged...Menj hozzá nyivákolni!~válaszolt flegmán.
-Tessék? Most Nathaniel miatt vagy ilyen?~tekintettem komolyra váltottam.
-Nem tartozom magyarázattal neked!~fordult el tőlem és intett.
Az iskolakapu irányába ment... Ha most elhalasztom,akkor sosem kapok,majd rá választ... Ez járt az eszembe és ennek hatására utána szaladtam. Megláttam Lysandre-t,aki valószínűleg a Vörösre várt. Castiel visszafordult hozzám,de a cigi már ott lógott a szájában és rágyújtott. Ezekkel a tényezőkkel nem törődve újra neki kezdtem.
-Honnan tudtad,hogy én akkor ott leszek? Miért kötöttél szövetséget Amber-rel? Mi hasznod lett volna,ha járnék Nathaniel-lel?~kiabáltam vele teljesen kiakadva.
-Chh.. Mondtam,hogy nem tartozom neked magyarázattal!~fújta az arcomba a füstöt.
Köhögni kezdtem és már könnyem is kicsordult. Nem hiszem el,hogy ennyire félreismertem!
-Nekem ez nem válasz!~ellenkeztem vele.
-Mintha érdekelne. Szűnj meg és menj haza!~oltott be a fenébe.
-Na még mit nem! A válaszom nélkül nem megyek el!~ordibáltam vele.
Én csak némán hallgattam végig amit mond. A szívem minden fájdalmas mondatnál kihagyott egy ütemet. Egy könnycsepp gördült le az arcomon,viszont a kegyelemdöfést ez a mondat adta!
-Megakartam szabadulni tőled,mert nem kell kolonc a nyakamba!
Minden,amiben hittem most dőlt össze bennem! Az érzelmeim és emlékeim előtörtek... Hogy csaphattam így be magam?! Én ezt már nem bírom elviselni!
Itt pofon vágtam és elszaladtam. Egy pillanatra láttam még Lysandre sokkolt arcát. Nem tudom hova tartok... Azt sem hol fogok megállni!
Vége...Elvesztettem Őt!
